KEDVES LÁTOGATÓ!

 

Kellemetlen, sőt kínos és bosszantó helyzet, valamint egy szokatlan elképzelés adott ötletet ennek a honlapnak az elkészítéséhez. A helyzetre jelenleg, és a várható kilátások szerint a közeljövőben igazán jó megoldás nincsen és nem lesz, de valamit mégis tenni kell, mert az idő múlik…

Kezdjük az elejétől: Történt néhány évvel ezelőtt, hogy baráti körömből valakinek jelentősebb összeget adtam kölcsön, mert nagy szüksége volt rá, és a bizalmam is megvolt iránta, illetve a családja iránt. Szerencsére azért szerződésbe is foglaltuk a kölcsönadást, mert azért ilyen összegnél már nem játék az ilyesmi. Akkor még komolyan hittem ugyan, hogy ez úgyis csak formaság, de tegyük meg a biztonság kedvéért…

Telt-múlt az idő, de a kölcsön visszafizetése sajnos nem kezdődött meg, mert nem sikerült az, amire a kölcsön kérve lett. Én humánus voltam, adtam esélyt, lehetőséget más próbálkozásra, azt reméltem, hogy ha némi késéssel is, vissza lesz fizetve a kölcsön. Ígéretekben nem is volt hiány majdnem egy egész évet csak így szóbeli hitegetéssel és magyarázkodással, de még a kapcsolat eldurvulása nélkül múlattunk el. (Minden részletet nem írok meg természetesen, elég a vázlatos ismertetés.)

Hamarosan azt vettem már észre, hogy az adósom és a családtagjai kezdenek kerülni engem, nem vesznek észre az utcán, mért éppen másfelé néznek, vagy a telefont, karórájukat, stb. babrálják amikor éppen észre is vehetnének, mint ahogyan én meglátom, észreveszem őket. Telefonhívásaimat nem veszik fel, vissza sem hívnak később sem… Jótett helyébe jót várj…

Másfél-két év után aztán teljesen kiábrándultam abból, hogy bízzak az önkéntes visszafizetés szándékában. Olyan lelkületű és másfelől fizikai alkatú sem vagyok, hogy azok ellen, akiket korábban barátaimnak tekintettem, erőszakosságot, fenyegetést alkalmazzak, így aztán kicsit kínos belső vívódás után, de mégis jogi útra tereltem a dolgot, hogy törvényes úton hozzájussak a jogos követelésemhez. Fizetési meghagyás, jogerőre emelkedés, önálló bírósági végrehajtónak adott megbízás a tartozás behajtására. Lassan már ennek is két éve lesz, hogy ez elindult, az eredmény azonban sajnos még mindig várat magára, és egyelőre nem is tudom, hogy meddig…

A végrehajtótól kapott levelek már igen vastag mappává dagadtak, de ezek a levelek számomra csak a végrehajtó alkalmatlanságát, bénaságát, vagy alkalmazható eszköztárának, jogosítványainak roppant kevés voltát, esetleg az elégtelen, érdektelen hozzáállását mutatják és érzékeltetik.
Elég nehezen hiszem el, hogy akkor, amikor egy bank felé adós személlyel szemben igencsak hatékony és eredményes tud lenni a végrehajtó, akkor egy másik magánszemély jogos követelése esetén ennyire impotens, eredménytelen lehet, hacsak nem szándékosan az... Mivel belelátni nem tudok a végrehajtás munkamenetébe, eszköztárába, jogosítványaiba, stb. és lassan eltelik két év a megbízás óta, úgy tűnik számomra, hogy a kölcsönszerződés szerint a kamataival, sőt a járulékos költségekkel is egyre csak növekvő jogos követelésemről, vagy annak törvényes, „jogállami” úton való megszerzéséről le kell mondanom, mert az örök élet reménye sem realitás sem számomra, sem az adósom számára…

Sokat gondolkodtam tehát, mitévő legyek. Rájöttem, megtudtam, hogy különféle behajtással foglalkozó cégek, vállalkozások megbízásával sem mennék semmi biztosra, mármint ami az én számomra biztos. Ezek ugyanis előre kívánnak fizettetni bizonyos összegeket, amiért persze nem garantálnak semmi eredményt. Na köszönöm, ezt már elértem az önálló bírósági végrehajtóval is! Számomra általuk tehát csak a további kiadások lehetnének biztosak, semmi más.

Az sem lehet megoldás, hogy teljesen és végleg veszni hagyom az időközben már másfél millió Ft fölé szaporodott, és kamataival tovább is szaporodó jogos követelésemet a fentiek miatt! Így hát tovább gondolkodtam, hogy mégis mit tegyek, ha se személyesen zaklatni nem tudom és akarom az adósomat és családtagjait, se csodára várni nem tudok és akarok, és azt sem szeretném, (naná, hogy nem!), hogy ilyen patthelyzet és impotens valóság folytán jót röhögjön magában a csődtömeg hitvány banda, akikkel én jót tettem, és nem ezt vártam érte.

Így jutott eszembe egy olyan megoldás, ami áthidaló lehet, legalább is abban a tekintetben, hogy az adós azért mégsem ússza meg ilyen könnyen, ugyanis azt már tudom, hogy ingatlanra, ingóságra a számomra kedvező eredménnyel semmit nem lehet végrehajtani rajta. Ugyanakkor tény, hogy életerős, egészséges fiatalember, munkaképes, és véleményem szerint feketén dolgozik is, hiszen azóta sem látszik sem erőtlennek, kiéhezettnek, rongyosnak, stb. ha időnként látom valahol, egészen normális állapotban van, tehát köszöni szépen, egészen jól megvan, csak nem törleszt, nem érdeklem, nem méltat még köszönésre sem, mint ahogy a családtagjai sem. Én voltam olyan „pofátlan”, hogy annyi többlet türelmi idő után már végrehajtást indítottam ellene, most már fogjam be a pofámat is, kussoljak, várjam ki a végrehajtás sikerességét, amik ők remekül kijátszanak.

Azt gondoltam ki tehát, hogy bár lehet, hogy sem én, sem a végrehajtó nem tud eredményt elérni, tehát számomra a jogos követelés ugyan (sajnos) elveszettnek tekinthető, ha ennyi év sem hozott semmi sikert. Szomorú és fölöttébb bosszantó, de meg kell vele barátkozni.
Azt azonban nem hinném, hogy sehol senki nincsen széles e hazában, akinek elég ereje, eszköztára, kompetenciája lenne, hogy a követelést behajtsa, vagy akár ledolgoztassa, ha az aktuális követelésről hivatalosan is lemondok az ő javára, csak azért, hogy legalább ne ússza meg röhögve az adósom az egész történetet! Ha valaki már a saját javára végzi az adós megszorongatását, az már talán elég motivált lesz az eredményességben! Az adós pedig megérdemli a sorsát! Ennyi idő és bújócska, játszma után már mindenképpen!

Mivel tényleg hajlandó vagyok már akár lemondani is a saját részemre való megtérülésről, én személyesen nem kérek semmit a jogosultság átruházásáért cserébe, nekem ez a pénz nem kell, sőt töredéke sem kell már, mert utálom, mert visszaéltek a bizalmammal, a jóindulatommal.
Azonban azt sem szeretném, hogy valakinek csak úgy a semmiért cserébe az ölébe hulljon ennyi pénznek a jogosultsága, még akkor sem, ha ez nem azonnali készpénz, hanem „csak” egy jogos követelés, ami képességek, rátermettség, eszköztár, stb. birtokában realizálható.

Ezért úgy képzelem a jogosultság átruházását, hogy azt majd valami teljesen jelképes összegért, vagy gesztus értékű cselekedetért lehet majd megkapni tőlem, de a jelképes összeget sem nekem kell majd fizetni, hanem egy-két olyan alapítványnak, egyesületnek, stb. való pénzadomány befizetése, átutalása árán szerezhető meg, aminek tényleges megtörténtét és összegét csak bizonyítani kell felém egy egyébként egyszerű, e-mailben is megoldható módon. Erre minden komoly szándékú jelölt annyit áldozzon, amennyit egyébként akár amúgy is adna annak az alapítványnak, egyesületnek, stb. akiket meg fogok jelölni konkrét érdeklődők számára, tehát nem érinti az adományozót tragikusan az sem, ha a jogot esetleg nem ő szerzi meg a követelésre vonatkozóan. Célom ugyanis az, hogy ilyen adományokból, vagy gesztus értékű cselekedetekből (amikről alább írok többet), legalább annyi adomány, vagy értékes cselekedet beérkezzen/megtörténjen összesen, amennyi a jogos követelésem az adósomnál.

Aki tehát nem tud vagy nem akar pénzt áldozni arra, hogy támogasson egy-egy alapítványt, egyesületet, kezdeményezést, az úgy szerezhet esélyt a követelésem jogosultságának megszerzésére, hogy pénz helyett cselekvő módon közreműködik a saját környezetében abban, hogy hatékony reklámhoz jussanak pénz helyett ezek a lehetséges kedvezményezettek, hiszen a hatékony reklám, a közismertebbé válás is nagy érték! A reklámozási tevékenység, népszerűsítés végzésének és eredményességének, mérhetőségének módja ki van dolgozva, aki inkább ebben gondolkodik, annak kérésre megküldöm a leírást. Kitalálni nem kell már semmit, mert ki van találva!

A követelésem jogosultságának átruházását az kaphatja meg, aki a legtöbbet adományoz vagy pénzben, vagy cselekedetben, esetleg együtt vegyesen az általam megjelölt alapítvány, egyesület, kezdeményezés, stb. javára, egy határidő bekövetkezéséig, és legalább a célként megjelölt (másfél milliós) összeg/értékes cselekedet összegyűléséig a kedvezményezetteknek.

Lényegre törően tehát ezen a módon szeretném a közjónak is a figyelembevételével megoldani a látszólag megoldhatatlant. Akit valóban érdekel még konkrétabban, az úgyis kérdezni fog, és kérdezzen is bátran! Esetleg alapítvány, egyesület, kezdeményezés is jelentkezhet, akinek szüksége lenne adományra, népszerűsítésre, támogató reklámra, ismertebbé válásra, az is jelentkezhet!
Ha a téma és ügy kapcsán szükségesnek és érdemesnek látom, esetleg további menüpontokat hozok majd létre a honlapon a tájékoztatás, vagy egyéb gyakorlati szempontok telejesülése érdekében.

Az ügy fontosságára és komolyságára való tekintettel jó lenne, ha különféle közösségi oldalakon is megosztanád az itt olvasottakat!

Kölcsön Kálmán

KAPCSOLATFELVÉTEL: otnulla@freemail.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: KONKRÉTAN
MÁSFÉL MILLIÓ FORINT SORSA A TÉT! - © 2008 - 2024 - masfelmillio.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat